Idősebb Jan Brueghelt szokás volt Bársony vagy Virág Brueghelnek is nevezni (utalva stílusára és egyik kedvenc témájára). Harmadik ragadványnevét, a Paradicsom Brueghelt az egzotikus állatokkal benépesített, valós kertek részleteiből komponált, idillikus paradicsomi tájképei után kapta, melyek igen keresettek voltak az 1600-as évek első évtizedeiben.

Idősebb Jan Brueghel, akinek művészetére jellemző volt az akkurátus megfigyelésen alapuló állat- és növényábrázolás, az embert körülvevő természet Istentől eredő szépségét és tökéletességét ünnepelte paradicsomi tájképein. A háttérben alig kivehetően Noé bárkáját pillantjuk meg, mely a történet szerint nem csupán a tiszta szívű Noét és családját mentette meg a biztos pusztulástól, de biztosította a föld élőlényeinek fennmaradását is. Az előtérben éppen az a jelenet látható, amint a fás, vízparti tájban a legkülönfélébb házi- és vadállatok, madarak és csúszómászók tartanak a távolban várakozó bárka felé.