A „Vizsga után” egy tipikus, késő 19. századi müncheni életkép. Naturalisztikus megfestés, egyenletes megvilágítás, változatos karakterek, jól felépített dramaturgia jellemzi a művet. Az ilyen fajta festészetet hosszú ideig túlságosan irodalmias jellege miatt becsülte le a modern műkritika. Ma azonban már egyre jobban látjuk ennek a festészetnek az értékeit: egy ilyen festmény dokumentatív ereje, a korszakot megidéző szelleme, erős hangulati telítettsége a mai néző számára is ezernyi fölfedeznivalót tartogat. A földre dobott iskolatáska, a levegőben terjengő szivarfüst, az olvasókeretbe húzott újság, a New York-i hajóutat hirdető plakát, a ruhák, a sütemények, a cukrászda rendezettsége, tágassága, tisztasága utánozhatatlan erővel idéznek föl egy kort, melyben – úgy hisszük – boldogabbak voltak az emberek. S végül, de nem utolsósorban, Halmi Artúr képén ott van az a három legfontosabb dolog, ami a nagy művészet teremtéséhez kell: festői tudás, a valóság ismerete és a valóság szeretete. S persze a humor, ami nélkül bizonyosan nincsen jó művészet.