Az 1890-es években teret nyert szimbolista törekvések képviselői elvont gondolatokat szándékoztak megjeleníteni műveiken. A szakrális művészetből átvett triptichon-forma a 19. században a profán művészetben is elterjedt, de a korábban keresztény, bibliai témákat közvetítő képtípust a századfordulón a modern világkép megfogalmazására alkalmazták. Tóth László Szépség, pénz és szellem című triptichonja a modern világ erkölcsromboló működését állítja pellengérre. A bal oldali szárnyon megjelenő fiatal nő az utcán önmagát kínáló szépség megtestesítője, a jobb oldalon látható ifjú tudós valójában robbanószert készítő anarchista. Miközben a középső kép előterében az ártatlan fiatalság megkísértésének lehetünk tanúi, a háttérben egy tőzsdeszerű csarnokban tömegek tolonganak az aranyborjú körül. A fiatalon elhunyt festő szimbolikus-allegorikus kompozíciójával az önmagából kifordult világ „oltárképét” festette meg.